2023. április 19., szerda

Amikor felvételizik a gyerök, ó, mizéria…

Úgy döntöttem, hogy újraéleszem ezt a blogot. Aztán persze nem biztos hogy lesz belőle valami, de most itt egy jó poszt. Vagy nem jó. Meglásssuk. 

Elsőszülöttem nyolcadik osztályos, másodszülött pedig negyedikes. Legszebb korszak a felvételizéshez. :D
Azon túl, hogy a nyolcadik osztály végig erről szól, nem túl régiben felgyorsultak kicsit az események. Először is jelentkezni kellett központi felvételi vizsgára. A kisebbiknek is, mert úgy gondoltuk, hogy megpróbálunk vele egy nyolcosztályos gimnáziumba bekerülni. Jól tanul a gyerek, de nem feltétlenül ezért, hanem a logisztika miatt. Hogy ne két irányba kelljen hurcolni a két gyereket.
Az volt a feladat, hogy töltsem ki a felvételire jelentkező lapot online, de én azzal a lendülettel el is küldtem önállóan. Jó, hát a pontos szabálykövetés sosem volt az erősségem. :D Bezzeg a kisebbiknek nem küldtem el, az valahogy kimaradt. Helyette határidő után személyesen vittem el az iskolába, ahol megírni szándékoztunk. Anya nem egy zseni, na! :D Januárban aztán megírták a gyerekek a felvételit, egyik gyengécskébb lett, mint a másik, de nem csüggedünk.
Február elején aztán volt egy szülői értekezlet, ahol az ofő aszonta, hogy tizenötödikéig legyen kedves mindenki kitölteni az adatbekérőt s kinyomtatva, aláírva beküldeni. :D Onnantól jött még egy telefon a suliból, mert habár nyilatkoztam a menza, kolesz, tanulószoba, nyelv témákban, de csak egy nyelvet írtam be, kell második is, de nyugi, mert a legtöbb szülőnél így is előrébb jártam, ők nem is töltöttek semmit. De emiatt nem kellett újra kitölteni, kinyomtatni, átírták a suliban, azt’ jónapot. Ez az előnye annak, hogy ez egy kicsike iskola, egyetlen osztály van minden évfolyamon, a nyolcadikosok osztálylétszáma asszem nem éri el a 20 főt. :D Kinyomtatták a végleges verziót, hazaküldték aláírni, írtuk, visszaküldtük. Közben kisebbiknek is elküldtem onlány a jelentkezési lapját, hogyaszongya nyolcosztályos gimnázium, de erről később.
Aztán jöttek a szóbelik.
Nálunk nem rózsás a helyzet, elsőszülött fiam sajnos nem valami jó tanuló a tőlem örökölt lustaságával és a feltehetőleg születésekor szerzett ADHD-jával, húsz iskolában megjelöltünk hetven szakot, plusz/mínusz pár tucatnyi, hátha valami jó helyre bejut. (Jó, némi költői túlzást megengedtem magamnak.) Ahány suli, annyi szokás, van, aki postai levelet küld, van, aki csak a honlapon teszi közzé, s van, aki olyan cukker, hogy ez utóbbiról emilt küld, de nagy nehezen összekatétereztem, mikor hova várják a kölököt csacsogni. Nyilván nem volt olyan szerencsém, hogy napi egy szóbelivel megússzuk, hiába tarthatnák a sulik két hetes intervallumban bármikor, persze, hogy egyik napra duplán hívták, fél órás eltéréssel, szóval hívhattam az egyik sulit, hogy léccci-léccci, tegyétek máskorra a randit. Tették. Aztán ott volt a másik összekatéterezendő téma, hogy hol miből is akarják faggatni. Van, ahol csak csacsognak, olyatén témákban, hogy mi a kedvenc könyved vagy mi a véredényed az ökoiskola fogalmáról. Mégis, hogy pontozzák ezeket a kérdéseket? Na mindegy, kicsi vagyok én ehhez. Van, ahol matek, van ahol informatika (merthogy ilyen irányú technikum), magyar, szövegértés vagy angol feladatokkal várják a szerencsétlen diákokat, ebből mondjuk a magyar meg a matek végképp nem világos, mert akkor meg mi a gyíknak kérik el a tetves központi írásbeli eredményét, ha aztán még kifaggassssák ugyanebből???
Mivel egy mazochista állat vagyok, meg szadista is, ugyebár futottunk egy kört a másodszülött fiúgyermekkel is, hátha felveszik valami elit nyolcosztályos gimibe, mert hát jeles tanuló a szentem. Az ő jelentkezési lapját kitölthettem önállóan, ahogy fentebb említettem, elküldhettem ügyfélkapus bejelentkezéssel onlány, nem kellett várni a többi tanulóra, kinyomtatni, aláírni, postázni az iskolának, hanem hussssss, elment digitálisan. Ez mily varázslat! Csak tudnám, hogy ha ez flottul megy a negyedikeseknek meg a hatodikosoknak (hatosztályos gimibe jelentkezőknek), akkor a nyolcadikosokat miért szívasssssák? Hogy támogassuk az amúgy döglődő Magyar Postát? Meg a papíripart? Vagy? Megkérdeztem az ofőt, hogy mégis miért szívatják a sulikat ezzel a nyomtatós-aláírós-postázós mókával, mikor simán működik digitálisan az alsóbb évfolyamosoknak. Klikk, ügyfélkapu, kitölt, csatol, klikk-klikk, elküldve. Jó, informatikusként bizonyára elfogult vagyok, szerintem a posta intézménye egy elavult dolog, és a személyes ügyintézés felett is eljárt az idő, és a covid-para alatt bebizonyosodott, hogy sokkal több dolgot lehetne online intézni, Horatio, mintsem bölcselmetek álmodni képes, de ezt végképp nem értem. Ofő sem értette, de bizakodik benne, hogy pár éven belül eljutnak majd oda, hogy a nyolcadikosok felvételizése során sem kell kivágni 600 hektár erdőt a szükséges papírmennyiség biztosításához. Ja, a remény hal meg utoljára… Az erdő meg először… :P Habár élek a gyanúperrel, hogy ezzel sem mentenénk meg az erdőket, mert simán el tudom képzelni, hogy a sulik a digitálisan küldött felvételi lapokat is kinyomtatják. :( :'(
Nos, jeles tanuló gyermeket úgy lepattintották a két elérhető közelségben tanyázó nyolcosztályos gimiből, mint a nosza, ezzel igazolva a feltevésemet, mely szerint az alsó tagozaton erősen túlértékelik őket, aminek aztán az az eredménye, hogy amint átkerülnek felsőbe, várják őket a bazinagy pofonok az élettől. Vagy amint elküldjük őket egy központi írásbelire. Amire előtte nyilván igyekeztünk korábbi feladatlapok kitöltésével felkészülni, mégis eléggé kis vérszegényre sikeredett szegény magzatomnak. Sebaj, ő jól van ott, ahol van, de azért mégis…
A nagyobbik szóbelijei után jött a következő mérdföldkő, az ideiglenes felvételi rangsor, ahol közzéteszik a sulik, hogy az egyes tanulók hányadik helyen nyertek felvértelt, ha nyertek egyáltalán. Ez alapján megnyugodtunk, mégsem utcaseprő lesz a gyerek, habár nem is érsebész, de hogy konkrétan hova vették fel, az majd egy hat hetes várakozás után derül ki. Szerencsére a nagyja már letelt, már csak másfél-két hét, és megtudjuk... Izgulunk...