Úgy döntöttem, hogy újraéleszem ezt a blogot. Aztán persze nem biztos hogy lesz belőle valami, de most itt egy jó poszt. Vagy nem jó. Meglásssuk.
Elsőszülöttem nyolcadik osztályos, másodszülött pedig negyedikes. Legszebb korszak a felvételizéshez. :D
Azon túl, hogy a nyolcadik osztály végig erről szól, nem túl régiben felgyorsultak kicsit az események. Először is jelentkezni kellett központi felvételi vizsgára. A kisebbiknek is, mert úgy gondoltuk, hogy megpróbálunk vele egy nyolcosztályos gimnáziumba bekerülni. Jól tanul a gyerek, de nem feltétlenül ezért, hanem a logisztika miatt. Hogy ne két irányba kelljen hurcolni a két gyereket.
Az volt a feladat, hogy töltsem ki a felvételire jelentkező lapot online, de én azzal a lendülettel el is küldtem önállóan. Jó, hát a pontos szabálykövetés sosem volt az erősségem. :D Bezzeg a kisebbiknek nem küldtem el, az valahogy kimaradt. Helyette határidő után személyesen vittem el az iskolába, ahol megírni szándékoztunk. Anya nem egy zseni, na! :D
Januárban aztán megírták a gyerekek a felvételit, egyik gyengécskébb lett, mint a másik, de nem csüggedünk.
Február elején aztán volt egy szülői értekezlet, ahol az ofő aszonta, hogy tizenötödikéig legyen kedves mindenki kitölteni az adatbekérőt s kinyomtatva, aláírva beküldeni. :D Onnantól jött még egy telefon a suliból, mert habár nyilatkoztam a menza, kolesz, tanulószoba, nyelv témákban, de csak egy nyelvet írtam be, kell második is, de nyugi, mert a legtöbb szülőnél így is előrébb jártam, ők nem is töltöttek semmit. De emiatt nem kellett újra kitölteni, kinyomtatni, átírták a suliban, azt’ jónapot. Ez az előnye annak, hogy ez egy kicsike iskola, egyetlen osztály van minden évfolyamon, a nyolcadikosok osztálylétszáma asszem nem éri el a 20 főt. :D
Kinyomtatták a végleges verziót, hazaküldték aláírni, írtuk, visszaküldtük.
Közben kisebbiknek is elküldtem onlány a jelentkezési lapját, hogyaszongya nyolcosztályos gimnázium, de erről később.
Aztán jöttek a szóbelik.
Nálunk nem rózsás a helyzet, elsőszülött fiam sajnos nem valami jó tanuló a tőlem örökölt lustaságával és a feltehetőleg születésekor szerzett ADHD-jával, húsz iskolában megjelöltünk hetven szakot, plusz/mínusz pár tucatnyi, hátha valami jó helyre bejut. (Jó, némi költői túlzást megengedtem magamnak.) Ahány suli, annyi szokás, van, aki postai levelet küld, van, aki csak a honlapon teszi közzé, s van, aki olyan cukker, hogy ez utóbbiról emilt küld, de nagy nehezen összekatétereztem, mikor hova várják a kölököt csacsogni. Nyilván nem volt olyan szerencsém, hogy napi egy szóbelivel megússzuk, hiába tarthatnák a sulik két hetes intervallumban bármikor, persze, hogy egyik napra duplán hívták, fél órás eltéréssel, szóval hívhattam az egyik sulit, hogy léccci-léccci, tegyétek máskorra a randit. Tették.
Aztán ott volt a másik összekatéterezendő téma, hogy hol miből is akarják faggatni. Van, ahol csak csacsognak, olyatén témákban, hogy mi a kedvenc könyved vagy mi a véredényed az ökoiskola fogalmáról. Mégis, hogy pontozzák ezeket a kérdéseket? Na mindegy, kicsi vagyok én ehhez. Van, ahol matek, van ahol informatika (merthogy ilyen irányú technikum), magyar, szövegértés vagy angol feladatokkal várják a szerencsétlen diákokat, ebből mondjuk a magyar meg a matek végképp nem világos, mert akkor meg mi a gyíknak kérik el a tetves központi írásbeli eredményét, ha aztán még kifaggassssák ugyanebből???
Mivel egy mazochista állat vagyok, meg szadista is, ugyebár futottunk egy kört a másodszülött fiúgyermekkel is, hátha felveszik valami elit nyolcosztályos gimibe, mert hát jeles tanuló a szentem. Az ő jelentkezési lapját kitölthettem önállóan, ahogy fentebb említettem, elküldhettem ügyfélkapus bejelentkezéssel onlány, nem kellett várni a többi tanulóra, kinyomtatni, aláírni, postázni az iskolának, hanem hussssss, elment digitálisan. Ez mily varázslat! Csak tudnám, hogy ha ez flottul megy a negyedikeseknek meg a hatodikosoknak (hatosztályos gimibe jelentkezőknek), akkor a nyolcadikosokat miért szívasssssák? Hogy támogassuk az amúgy döglődő Magyar Postát? Meg a papíripart? Vagy? Megkérdeztem az ofőt, hogy mégis miért szívatják a sulikat ezzel a nyomtatós-aláírós-postázós mókával, mikor simán működik digitálisan az alsóbb évfolyamosoknak. Klikk, ügyfélkapu, kitölt, csatol, klikk-klikk, elküldve. Jó, informatikusként bizonyára elfogult vagyok, szerintem a posta intézménye egy elavult dolog, és a személyes ügyintézés felett is eljárt az idő, és a covid-para alatt bebizonyosodott, hogy sokkal több dolgot lehetne online intézni, Horatio, mintsem bölcselmetek álmodni képes, de ezt végképp nem értem. Ofő sem értette, de bizakodik benne, hogy pár éven belül eljutnak majd oda, hogy a nyolcadikosok felvételizése során sem kell kivágni 600 hektár erdőt a szükséges papírmennyiség biztosításához. Ja, a remény hal meg utoljára… Az erdő meg először… :P Habár élek a gyanúperrel, hogy ezzel sem mentenénk meg az erdőket, mert simán el tudom képzelni, hogy a sulik a digitálisan küldött felvételi lapokat is kinyomtatják. :( :'(
Nos, jeles tanuló gyermeket úgy lepattintották a két elérhető közelségben tanyázó nyolcosztályos gimiből, mint a nosza, ezzel igazolva a feltevésemet, mely szerint az alsó tagozaton erősen túlértékelik őket, aminek aztán az az eredménye, hogy amint átkerülnek felsőbe, várják őket a bazinagy pofonok az élettől. Vagy amint elküldjük őket egy központi írásbelire. Amire előtte nyilván igyekeztünk korábbi feladatlapok kitöltésével felkészülni, mégis eléggé kis vérszegényre sikeredett szegény magzatomnak. Sebaj, ő jól van ott, ahol van, de azért mégis…
A nagyobbik szóbelijei után jött a következő mérdföldkő, az ideiglenes felvételi rangsor, ahol közzéteszik a sulik, hogy az egyes tanulók hányadik helyen nyertek felvértelt, ha nyertek egyáltalán. Ez alapján megnyugodtunk, mégsem utcaseprő lesz a gyerek, habár nem is érsebész, de hogy konkrétan hova vették fel, az majd egy hat hetes várakozás után derül ki. Szerencsére a nagyja már letelt, már csak másfél-két hét, és megtudjuk... Izgulunk...
2011. június 29., szerda
Bombasztikus gyerekmozizás
Firkálta: Mikkamakka dátum: 15:06Múlt hétvégén elcsattogtunk Bálinttal moziba. Eddig még sosem járt ilyen helyen, nem meglepő, gondolom, az ő korosztálya nem igazán a helyben megülős típus. Nagy kedvence mostanság a Bogyó és Babóca, azt olvassuk este lefekvés előtt, meg megvan a könyvekből készült rajzfilm-sorozat első DVD-je is. Most megjelent újabb 13 rajzfilmecske, egyelőre még csak a mozik vetítik, de majd nyilván az is dévédésül.
Szóval Bogyó és Babóca szimpatikusnak tűnt első mozizásra, alig hosszabb, mint egy óra, és még érdekli is a gyereket. Elmentünk az Allee-ba, mert ott épp jó időpontban adták. Mondtam ugyan Ropesznek, hogy ne menjünk be hamarabb a moziba, csak pont kezdésre, de lehurrogott, hogy ááá, annyit kibír a gyerek. Hááát, kicsit unta már magát, mire egyáltalán elkezdődött - kis késéssel - a vetítés, és akkor még ugyebár csak az ajánlók mentek. Annyiban volt értelme kicsit hamarabb bemenni, hogy így tudtunk szerezni Bálintnak (meg az ott lévő lurkók zömének) ülésmagasítót. Az egyik ottani dolgozó hurcolta be őket nagy tételben, miután remek példánkat követve az összes szülő reklamált érte.
Na, az ajánlóknál az agyam picit elszállt, ott ült egy teremnyi ember 3D szemüveg nélkül; mivel mese-vetítésre készültünk, hát rajzfilm-ajánlók mentek, de MINDEGYIK 3D-ben. Innentől persze az egész kép hótt homály volt, baromira zavart. Nem tudnának készíteni az ajánlókból 2D-s és 3D-s verziót is? Na mindegy.
A 13 meséből a hetedik-nyolcadik tájékán kezdett Bálint reklamálni, hogy ugyan menjünk már. Hja, ha nem unatkozott volna előtte 20 percet, lehet, hogy jobban bírta volna. Utálom, ha valaki felemlegeti, hogy én megmondtam, de én tényleg megmondtam előre! :D
A 11. mesének még lement a főcímdala (mert olyan értelmesen van megcsinálva a mozifilm is, hogy minden egyes mese előtt ott figyel ám a főcím!) aztán vetítés megszakadt, lámpák fölkapcsolódtak.
Egy darabig vártunk türelmesen, hogy bizti valami műszaki huba lehet, és majd folytatják, de nem. Aztán úgy döntöttünk, hogy Bálint már úgyis menni akart, akkor lépjünk. Pár percet még elvoltunk, rámolásztunk, a befalt nassok hulladékát zippeltük, visszaadtuk a gyerekre a cipőt :D, aztán feltápászkodtunk. A vetítés félbeszakadásától nagyjából 5-6 perc telhetett el.
Na, ekkor bedugta a képét az ajtón egy alkalmazott, hogy ugyan már miért nem hagyjuk el a termet, meg az épületet, merthogy bombariadó van. Hát nem szóltak? Hát nem!
Ahogy bandukoltunk kifelé, láttuk ám, hogy az összes többi moziterem már mind üres, rég kiürítették mindet. A bombus helyett az agyam detonált csaknem, hogy milyen hülyék dolgoznak ott. Oké, hogy nagy valószínűséggel kamu az egész bomba, pláne, hogy mint utóbb kiderült, előző nap is volt egy riadó, de akkor is! Minden termet értesítenek, hogy huss kifelé sebtiben, csak azt az egyet hagyják ki, amiben egy nagy csapatnyi óvodáskorú kisgyerek van?! Most nooooormálisak?
Bálint egyébként marhára élvezte, mert imádja a mentő-, tűzoltó-, rendőr- és miegyébautókat, és elég sok rendőrjárgány ácsorgott a parkolóból kifelé menet. :)
Az utolsó három mesét meg majd megnézzük, ha megjelenik a DVD...
Szóval Bogyó és Babóca szimpatikusnak tűnt első mozizásra, alig hosszabb, mint egy óra, és még érdekli is a gyereket. Elmentünk az Allee-ba, mert ott épp jó időpontban adták. Mondtam ugyan Ropesznek, hogy ne menjünk be hamarabb a moziba, csak pont kezdésre, de lehurrogott, hogy ááá, annyit kibír a gyerek. Hááát, kicsit unta már magát, mire egyáltalán elkezdődött - kis késéssel - a vetítés, és akkor még ugyebár csak az ajánlók mentek. Annyiban volt értelme kicsit hamarabb bemenni, hogy így tudtunk szerezni Bálintnak (meg az ott lévő lurkók zömének) ülésmagasítót. Az egyik ottani dolgozó hurcolta be őket nagy tételben, miután remek példánkat követve az összes szülő reklamált érte.
Na, az ajánlóknál az agyam picit elszállt, ott ült egy teremnyi ember 3D szemüveg nélkül; mivel mese-vetítésre készültünk, hát rajzfilm-ajánlók mentek, de MINDEGYIK 3D-ben. Innentől persze az egész kép hótt homály volt, baromira zavart. Nem tudnának készíteni az ajánlókból 2D-s és 3D-s verziót is? Na mindegy.
A 13 meséből a hetedik-nyolcadik tájékán kezdett Bálint reklamálni, hogy ugyan menjünk már. Hja, ha nem unatkozott volna előtte 20 percet, lehet, hogy jobban bírta volna. Utálom, ha valaki felemlegeti, hogy én megmondtam, de én tényleg megmondtam előre! :D
A 11. mesének még lement a főcímdala (mert olyan értelmesen van megcsinálva a mozifilm is, hogy minden egyes mese előtt ott figyel ám a főcím!) aztán vetítés megszakadt, lámpák fölkapcsolódtak.
Egy darabig vártunk türelmesen, hogy bizti valami műszaki huba lehet, és majd folytatják, de nem. Aztán úgy döntöttünk, hogy Bálint már úgyis menni akart, akkor lépjünk. Pár percet még elvoltunk, rámolásztunk, a befalt nassok hulladékát zippeltük, visszaadtuk a gyerekre a cipőt :D, aztán feltápászkodtunk. A vetítés félbeszakadásától nagyjából 5-6 perc telhetett el.
Na, ekkor bedugta a képét az ajtón egy alkalmazott, hogy ugyan már miért nem hagyjuk el a termet, meg az épületet, merthogy bombariadó van. Hát nem szóltak? Hát nem!
Ahogy bandukoltunk kifelé, láttuk ám, hogy az összes többi moziterem már mind üres, rég kiürítették mindet. A bombus helyett az agyam detonált csaknem, hogy milyen hülyék dolgoznak ott. Oké, hogy nagy valószínűséggel kamu az egész bomba, pláne, hogy mint utóbb kiderült, előző nap is volt egy riadó, de akkor is! Minden termet értesítenek, hogy huss kifelé sebtiben, csak azt az egyet hagyják ki, amiben egy nagy csapatnyi óvodáskorú kisgyerek van?! Most nooooormálisak?
Bálint egyébként marhára élvezte, mert imádja a mentő-, tűzoltó-, rendőr- és miegyébautókat, és elég sok rendőrjárgány ácsorgott a parkolóból kifelé menet. :)
Az utolsó három mesét meg majd megnézzük, ha megjelenik a DVD...
2011. június 16., csütörtök
Hold és kórosság :)
Firkálta: Mikkamakka dátum: 1:59Haj, de jó is volt ma ez a kis holdfogyatkozás! :) (Amúgy ezúton is köszi, Dzsoni, hogy szóltál róla! :D) Gondoltam, majd előszedem a kukkert, idén még szegénykét úgysem használtam, de majd most jól meglesem a Holdat! Csak azt az egyetlen aprócska dolgot felejtettem el, hogy kelet felől egy beépítetlen telek van mellettünk, melyre lassan egy komplett dzsungel kilombosodott az elmúlt években. Következésképpen Hold csajszi a lombozat mögül pont nem látszott. Ha fél tíz tájékán végigkocogván a nyelestelek kocsibeálló-részén, kimentem a kapun, és át az úton, a szemközti buszmegállóban remekül lehetett látni. Tekintetbe véve, hogy a miénk D.varsány legforgalmasabb utcája, inkább nem költöztem ki a távcsővel a buszmegállóba, még a végén elkapott volna a helyi kisebbség, hogy mit traffipaxozok az út szélén. :D Meg hát amúgy is, jönnek-mennek az autók, meg úgy konkrétan szerintem hülyének is néztek volna...
Felmerült bennem, hogy esetleg kikocoghatnék egy nagyobbacska füves placcra, de gyalogosan, a háromlábú tubussal a vállamon messze lett volna, a kocsival kiállni macerás és főként hangos, ráadásul a kutyasétáltatók kedvelt helye, következésképpen a sötétben hóttbiztos sz...ba léptem volna, szóval elvetettem.
Maradtam a reménynél, hogy Luna előbb felmászik a lombok fölé, mint kibújik a földárnyékból. Hogy ellenőrizzem, átlag 10 percenként elkocogtam a buszmegállóhoz, megnézni, merre jár. Kezemben a színházi látcsővel, mert egyéb távcső nincs ám itthon, vagy a látcső, vagy a teleszkóp, kettő között semmi. Igazán épületes látványság lehettem...
A veszettdús flórának "köszönhetően" csak 11 felé sikerült olyan helyet találni, ahol két falomb találkozásánál el lehetett kukucskálni, és látható volt a hold. Akkorra már vége is volt a teljes fogyatkozásnak, már kezdett előbukkanni a csücske. De azért elrongyoltam a teleszkópért, felállítottam, megkeresgéltem a holdat, oszt végre-valahára gyönyörködhettem.
Persze csak módjával. A szemem majd' kifolyt, mert persze a kapu előtt van az utcai lámpa, és maximum 10 méterre álltam tőle. A fény nemigen kedvez az ég leskelésénél. :S
Igenám, de hamarosan Luna elkezdett újfent bebújni a következő fa lombja mögé! Odébb vonultam a kertben, találtam is egy újabb helyet, ahonnan remek volt a rálátás a holdra, megest bekerestem a kukkerrel, hűdejó. Gondoltam, szólok Ropesznek, hogy ha van kedve, nézzen ő is bele, bejöttem a házba cca. fél percre. Mire visszaértem, elkezdett bepárásodni a kukker valamellik tükre (egyszer kipróbálom, mi van akkor, ha bennehagyom azt a páraelszívó tasakot, amit elcsomagoláskor szoktam beletenni. Vajon látnék tőle?), következésképpen növesztett még vagy 8-10 új krátert a holdra. Na, per nagyjából itt jött el az a pillanat, amikor feladtam, és bevonultam. Lunának eddigre már csak nagyjából a fele volt árnyékban, egyébként.
Persze nem csak a párás tükör, meg a lombozat bosszantott, hanem a hülye májusi cserebogarak is. Idén is elnézték a naptárat, és most rajzanak. Elfuserált egy lények, a természet megadta a lehetőséget, hogy repülni tudjanak, de jottányi tájékozódó képességet sem kaptak hozzá. Még jó, hogy kitinpáncélt szintén kaptak, anélkül igen hamar kiplöttyennének, ahogy mindennek nekimennek... :S
Viszont stelláriumozás közben találkoztam egy tök helyes kis izébizével, hivatalos kategóriáját tekintve gömbhalmaz, a neve M22. (Van neki katalógusszáma is, de mivel jóban vagyunk, én csak így Emhuszonkettőnek szólítom.) Borzasztóan érdekelne, hogy látnám-e őt az én kis tubusommal, meg hogy hogyan is tudnám megtalálni, mert hát nem olyan könnyű vele megtalálni a dolgokat. De nagyon szeretném megtalálni, mert úgy megtetszett. Majd mindjárt rákeresek a neten, hogy megtudok-e róla valamit... Na jó, nem mindjárt, majd holnap. Illetve ma, mert durván késő van. Vagy korán, nézőpont kérdése.
Háhá, Ropesz már majdnem két órája 33 éves lett! :D Hja, milyen kis fiatalka hozzám képest! :D Úgy egy órája fel is köszöntöttem, így legalább biztos én voltam az első... :)
Neked is jó éjszakát, Luna!
Felmerült bennem, hogy esetleg kikocoghatnék egy nagyobbacska füves placcra, de gyalogosan, a háromlábú tubussal a vállamon messze lett volna, a kocsival kiállni macerás és főként hangos, ráadásul a kutyasétáltatók kedvelt helye, következésképpen a sötétben hóttbiztos sz...ba léptem volna, szóval elvetettem.
Maradtam a reménynél, hogy Luna előbb felmászik a lombok fölé, mint kibújik a földárnyékból. Hogy ellenőrizzem, átlag 10 percenként elkocogtam a buszmegállóhoz, megnézni, merre jár. Kezemben a színházi látcsővel, mert egyéb távcső nincs ám itthon, vagy a látcső, vagy a teleszkóp, kettő között semmi. Igazán épületes látványság lehettem...
A veszettdús flórának "köszönhetően" csak 11 felé sikerült olyan helyet találni, ahol két falomb találkozásánál el lehetett kukucskálni, és látható volt a hold. Akkorra már vége is volt a teljes fogyatkozásnak, már kezdett előbukkanni a csücske. De azért elrongyoltam a teleszkópért, felállítottam, megkeresgéltem a holdat, oszt végre-valahára gyönyörködhettem.
Persze csak módjával. A szemem majd' kifolyt, mert persze a kapu előtt van az utcai lámpa, és maximum 10 méterre álltam tőle. A fény nemigen kedvez az ég leskelésénél. :S
Igenám, de hamarosan Luna elkezdett újfent bebújni a következő fa lombja mögé! Odébb vonultam a kertben, találtam is egy újabb helyet, ahonnan remek volt a rálátás a holdra, megest bekerestem a kukkerrel, hűdejó. Gondoltam, szólok Ropesznek, hogy ha van kedve, nézzen ő is bele, bejöttem a házba cca. fél percre. Mire visszaértem, elkezdett bepárásodni a kukker valamellik tükre (egyszer kipróbálom, mi van akkor, ha bennehagyom azt a páraelszívó tasakot, amit elcsomagoláskor szoktam beletenni. Vajon látnék tőle?), következésképpen növesztett még vagy 8-10 új krátert a holdra. Na, per nagyjából itt jött el az a pillanat, amikor feladtam, és bevonultam. Lunának eddigre már csak nagyjából a fele volt árnyékban, egyébként.
Persze nem csak a párás tükör, meg a lombozat bosszantott, hanem a hülye májusi cserebogarak is. Idén is elnézték a naptárat, és most rajzanak. Elfuserált egy lények, a természet megadta a lehetőséget, hogy repülni tudjanak, de jottányi tájékozódó képességet sem kaptak hozzá. Még jó, hogy kitinpáncélt szintén kaptak, anélkül igen hamar kiplöttyennének, ahogy mindennek nekimennek... :S
Viszont stelláriumozás közben találkoztam egy tök helyes kis izébizével, hivatalos kategóriáját tekintve gömbhalmaz, a neve M22. (Van neki katalógusszáma is, de mivel jóban vagyunk, én csak így Emhuszonkettőnek szólítom.) Borzasztóan érdekelne, hogy látnám-e őt az én kis tubusommal, meg hogy hogyan is tudnám megtalálni, mert hát nem olyan könnyű vele megtalálni a dolgokat. De nagyon szeretném megtalálni, mert úgy megtetszett. Majd mindjárt rákeresek a neten, hogy megtudok-e róla valamit... Na jó, nem mindjárt, majd holnap. Illetve ma, mert durván késő van. Vagy korán, nézőpont kérdése.
Háhá, Ropesz már majdnem két órája 33 éves lett! :D Hja, milyen kis fiatalka hozzám képest! :D Úgy egy órája fel is köszöntöttem, így legalább biztos én voltam az első... :)
Neked is jó éjszakát, Luna!
2011. június 4., szombat
2011. március 7., hétfő
Máricustizenötödikei túlélőtúra Marosvásárhelyen
Firkálta: Mikkamakka dátum: 0:45Este Párommal arról beszélgettünk, hogy mit tervezzünk a következő, hosszú hétvégére. Megbeszéltünk egy anycim-meghívást (Roni, ha van kedved, és embered benyeli a két egymást követő hétvégét, akkor jöhetnél te is!), egy apám-látogatást, egy apósom-látogatást, és azt, hogy 15-én kocsival tutira nem mozdulunk ki itthonról, maximum besétálunk ide a metropolisz központjába, bár ez erősen időjárásfüggő.
Aztán felvetettük, hogy pedig milyen jó is lehet a márciustizenötödikei tömegnyomor egy két és fél éves gyerekkel. :P Szóval elmehetnénk valami nagy tömegbe, kokárdákkal, a lurkóra is rátűzhetnénk egy CD méretű kokárdát, hogy lássák, mekkora nagy magyarok vagyunk! De ha már lúd, legyen kövér, ez igazán csak Marosvásárhelyen lenne rapid. :D
És ezzel meg is született a terv egy kaland- vagy inkább túlélőtúrára, amit sebtiben meg is kell hirdetnünk. :D
Találkozás reggel négykor a budapesti Hősök terén, és indulás Romániába. Kokárda viselése, vagy legalább birtoklása kötelező, mert a későbbi kalandtúra szerves része. Útba ejtenénk Szatmárt, ahol be lehetne szerezni a gyümölcsnap keretében a szilvát, almát, stílszerűen célzóvíz formájában.
Érkezés után Marosvásárhelyen kiosztásra kerülnének a magyarságot hirdető, románokat gyalázó transzparensek, táblák; természetesen két nyelvűek, nehogy a magyarul nem értők lemaradjanak a mondanivalóról, mert akkor hol marad a túlélő-fíling. Ezután szintén kiosztásra kerülnének a vasvillák, kaszák, ásók is, hogy legyen mivel szembeszállni a felbőszült támadókkal. Egyéb fegyver nem megengedett, mert akkor oda a varázs!
Ebédről ugyan nem gondoskodunk, de a kedves jelentkező szörvájvereknek sem kell, a morcos tömeg úgyis (feltehetőleg túlzottan) szívesen megkínál majd minket tojásokkal, paradicsomokkal, meg ki tudja, még mi kerül a terülj-terülj-asztalkára.
Innentől nem dolgoztuk ki részletesen a tervet, csak annyit, hogy a túlélőket a busz Budapesten egyenesen egy kórház előtt teszi le (ahol mellesleg íziben jelentkezni lehet a következő, Magyar Egészségügy címmel meghirdetendő túlélő-táborra).
Vagyonosabb jelentkezők számára szívesen foglalunk helyet a Marosvásárhelyről Budapestre tartó repülőjáratra, aminek egyébként határozott szépsége, hogy nagyjából negyven perccel a marosvásárhelyi indulása előtt ér földet Budapesten, mert ugyebár közben átugrik az ember egy időzónát.
Holnap dobjuk is ám fel a hirdetést, mostanában úgyis nagy keletje van a kaland-túráknak, a brókerek, ügyvédek, és egyéb aktatáskás fontosemberek roppantmód szeretnek kilépni kicsinyt a mókuskerékből, és legott szörvájverekké avanzsálnak. Bittttos azé', mer' az trendi. :)
Ha valakinek további ötlete merülne fel a programmal kapcsolatban, netán jelentkezni szeretne :D, ne habozzon kommentezni!
:P
Aztán felvetettük, hogy pedig milyen jó is lehet a márciustizenötödikei tömegnyomor egy két és fél éves gyerekkel. :P Szóval elmehetnénk valami nagy tömegbe, kokárdákkal, a lurkóra is rátűzhetnénk egy CD méretű kokárdát, hogy lássák, mekkora nagy magyarok vagyunk! De ha már lúd, legyen kövér, ez igazán csak Marosvásárhelyen lenne rapid. :D
És ezzel meg is született a terv egy kaland- vagy inkább túlélőtúrára, amit sebtiben meg is kell hirdetnünk. :D
Találkozás reggel négykor a budapesti Hősök terén, és indulás Romániába. Kokárda viselése, vagy legalább birtoklása kötelező, mert a későbbi kalandtúra szerves része. Útba ejtenénk Szatmárt, ahol be lehetne szerezni a gyümölcsnap keretében a szilvát, almát, stílszerűen célzóvíz formájában.
Érkezés után Marosvásárhelyen kiosztásra kerülnének a magyarságot hirdető, románokat gyalázó transzparensek, táblák; természetesen két nyelvűek, nehogy a magyarul nem értők lemaradjanak a mondanivalóról, mert akkor hol marad a túlélő-fíling. Ezután szintén kiosztásra kerülnének a vasvillák, kaszák, ásók is, hogy legyen mivel szembeszállni a felbőszült támadókkal. Egyéb fegyver nem megengedett, mert akkor oda a varázs!
Ebédről ugyan nem gondoskodunk, de a kedves jelentkező szörvájvereknek sem kell, a morcos tömeg úgyis (feltehetőleg túlzottan) szívesen megkínál majd minket tojásokkal, paradicsomokkal, meg ki tudja, még mi kerül a terülj-terülj-asztalkára.
Innentől nem dolgoztuk ki részletesen a tervet, csak annyit, hogy a túlélőket a busz Budapesten egyenesen egy kórház előtt teszi le (ahol mellesleg íziben jelentkezni lehet a következő, Magyar Egészségügy címmel meghirdetendő túlélő-táborra).
Vagyonosabb jelentkezők számára szívesen foglalunk helyet a Marosvásárhelyről Budapestre tartó repülőjáratra, aminek egyébként határozott szépsége, hogy nagyjából negyven perccel a marosvásárhelyi indulása előtt ér földet Budapesten, mert ugyebár közben átugrik az ember egy időzónát.
Holnap dobjuk is ám fel a hirdetést, mostanában úgyis nagy keletje van a kaland-túráknak, a brókerek, ügyvédek, és egyéb aktatáskás fontosemberek roppantmód szeretnek kilépni kicsinyt a mókuskerékből, és legott szörvájverekké avanzsálnak. Bittttos azé', mer' az trendi. :)
Ha valakinek további ötlete merülne fel a programmal kapcsolatban, netán jelentkezni szeretne :D, ne habozzon kommentezni!
:P
2011. február 11., péntek
Könyvméltatás
Firkálta: Mikkamakka dátum: 1:30Szándékosan nem írtam kritikát a címben, ugyanis sokan a kritika szót azonosítják a negatív kritika kifejezéssel, én pediglen nem negatívasat akarok írni. A Fekete Tőr Testvériségről.
Bár régóta olvasgatok mindenféle vámpírtörténeteket (ugyebár az Alkonyat könyvek olvasása után jött a láz), a FTT ezidáig elkerült, bár több helyen emlegették a könyvsorozatot.
De igazság szerint furán jár az én agyam. Először az Alkonyatokat sem akartam elolvasni, mondván, hogy egy kupac tinédzser lelkesedik érte, akkor az nem nekem való, mint ahogy a szintén kupac tini által rajongott emo zene meg stílus sem az én világom, pedig millen népszerű! :D Aztán az akkoriban még intenzíven látogatott - azóta már meglehetősen elhanyagoltam, csak pár kedvenc fórumlakómmal tartom a kapcsolatot - Lumos fórumon az egyik leányzó ajánlására végül rászántam magam, és megnéztem a filmet, amitől kedvet kaptam az elolvasásához. Aztán találtam még pár kedvemre való vámpíros könyvsorozatot, mint pl. az éjszaka háza, vagy a trúblád, de ugyanolyan sokáig halogattam az Anita Blake könyveket, mint kezdetben az alkonyatot. Aztán mikor belevágtam, igazán tetszett, rá is kattantam a témára, és el is olvastam az összes Anitás kötetet, szerencsére akadt belőle nem kevés. :) Sőt, még képregény is, egy lelkes csapat megszerzi a netre felkerült angol nyelvű részeket, és átírja magyarra, nagyon szépen, igényesen, szóval le a kalappal előttük. (Ha valakit érdekel, és nem találja meg a neten, szívesen megadom az oldal elérhetőségét.) Nem vagyok egy nagy képregényfan, utoljára nagyjából szerintem a Bucó-Szetti-Tacsi, meg a Bobó és Góliát képregényeket olvastam, vagy 6-7 éves koromban, de ez tetszett. :D No de vissza a könyvekre.
Bár Anita Blake-et imádtam, az írónő másik sorozata, a Merry Gentry sorozat esetében szintén makacsul ellenálltam. Azértse! Micsoda baromság, hogy tündérek! Ez végképp nem nekem való - gondoltam naivan. Pedig dehogynem, mikor rászántam magam, ugyanúgy rákattantam, mint az Anitás sorozatra. :) Bár azt meg kell hagyni, hogy az AB könyvek 6. kötetétől, illetve a MG könyvek közül az összes nekem egy kicsit túl erotikus, és túl sokszor azt gondoltam, hogy ó, ne, már megint, azért maga a sztori és a karakterek nekem biza tetszettek. Megemlíteném még kedves T. barátom észrevételét, hogy az Anita Blake könyvekben őt speciel halálra idegesíti a sok divatleírás lépten-nyomon. Ki mit viselt, ő maga mibe öltözködött, meg amúgy is T. szerint kissé sok a leíró rész. Erre mondják, hogy ízlések és pofontok, engem speciel jobban idegesített, hogy ugyanazt a kifejezést, amit feltehetőleg poénosnak talált Hamilton néni, minden kötetben ellövi, sőt, van hogy többször is egy köteten belül. Most hirtelen csak az jutott eszembe, hogy feszt minden szex után "újra tanulnak lélegezni", de tudom, hogy nem csak ez volt ilyen. Mondanám, hogy lehet ez a fordító hibája is, de nem, az utolsó kötetek nem jelentek még meg magyarul, így angolul volt hozzájuk szerencsém. Ott is relearning how to breathe volt. :D No de annyi baj legyen, ettől függetlenül nyilván nem véletlen, hogy legalább kétésfélszer elolvastam a sorozatot egymásután. :) Na jó, az angol részeket csak egyszer, az csak akkor megy nekem, ha űz a kíváncsiság...
Miután ennyit locsogtam egyéb könyvekről, térjünk rá a Fekete Tőr Testvériségre.
A sztori szerint vannak ugyebár a vámpírok, akik a minden kötet elején megtalálható magyarázat szerint "A Homo sapienstől elkülönült faj tagja. A vámpíroknak vért kell inniuk, hogy élni tudjanak, ám az ebből nyert erő nem sokáig tart. Az átváltozást követően, amely általában húszas éveik közepén következik be, nem tudnak kimenni a napfényre, és rendszeresen kell vért inniuk valaki vénájából. Nem képesek egy harapással átváltoztatni az embereket vámpírrá, vagy azzal, hogy a vérüket isszák, ritka esetben azonban házasodhatnak velük. Képesek láthatatlanná válni, amikor akarnak. Ehhez azonban meg kell nyugodniuk, koncentrálni, és nem vihetnek magukkal semmi nehéz tárgyat. Ki tudják törölni az emberek emlékeit, feltéve, hogy rövid távú emlékekről van szó. Egyesek tudnak olvasni mások gondolataiban. Átlagéletkoruk néhány ezer év, egyes esetekben még ennél is több." Arra a leírás nem tér ki, de az embervér igen kevés energiához juttatja őket, sokkal jobb a vámpírvér, méghozzá ellenkező nemű vámpírból, ami általában önkéntes alapon megy náluk. A vámpírokat egy Őrző nevű csajszi tetemtette.
Az Őrzőre, mivel ő tud életet teremteni, roppant féltékeny az Omega, aki viszont maga a megtestesült gonoszság. Életet ugyan nem tud teremteni, viszont a halállal jól boldogul, az emberekből kiválogatja a legagresszívabb egyedeket, és élőhalottakat csinál belőlük, az úgynevezett alantasokat, akik az Alantasok Társaságába tömörülve azt a feladatot kapták, hogy kinyírják az összes vámpírt. Ezek ellen a lélektelen gyilkosok ellen védi a vámpír lakosságot a Fekete Tőr Testvériség, egy direkt harcosoknak kitenyésztett pasikból álló szervezet. Az elején nagyjából 7 pasi a tagja, asszem, de ez a kötetek során változik.
Ami kifejezetten tetszik a könyvben, hogy bár a sorozatban ugyanazok a szereplők, de a fókusz minden kötetben más "testvérre" esik, illetve a hozzájuk csapódó csajra. Először, pontosabban mikor a második kötetbe kezdtem, nem annyira tetszett, hogy miért is nem az első kötetben megismert párossal folytatódik, de aztán rájöttem, hogy nem is baj. Így meg lehet ismerni a többieket is, mi van a fejükben, mi motiválja őket, és persze minden kötet végére elkel egy-egy pasi a testvériségből. Nem feltétlenül totál happyend, mert az egyik párosnak sosem lehet gyereke, a másiknál a csaj meghal, és csak szellemként tér vissza a pasijához (persze így gyerekük nekik sem lehet), de azért ők boldogok. :D Kivéve az egyetlen olyan testvért, akinek már az elejétől fogva van nője, mert ő pont fordítva jár, az ő (terhes) feleségét később megölik sajna, ami annyira megrázza a pasit, hogy eltűnik, és ezidáig (6. kötet elejénél tartok) elő sem kerül.
A testvériség ügyes-bajos dolgai mellett bepillantást kapunk az alantasok életébe, általában a mindenkori főalantast (gyakorta változik a személye, mennek a hatalmi harcok feszt) és a közvetlen környezetét ismerhetjük meg, a terveiket, cseleiket, és néha az Omega egyik-másik húzását.
Természetesen egy idő után nyilvánvalóvá válik, ami persze a legelejétől fogva sejthető (de csak a 6. kötet legelején van leírva konkrétan), hogy az Omega az Őrző gonosz testvére. Van nekik valami apucikájuk is, de róla még csak pár utalás esett, bizonyára ő az isten, vagy nemtom. :)
Summázva: a vámpírkönyvek kedvelőinek, akik még nem olvasták a FTT-et, ajánlani tudom. Feltéve, ha elnézi az illető, hogy itt is akadnak erotikus részek, bár nem annyira kiélezve, mint Hamilton néninél.
És megjegyezném még azt is, legfőképpen magamnak, hogy ha egy könyv (vagy akár film) népszerű, az lehet azért is, mert jó... :D
Bár régóta olvasgatok mindenféle vámpírtörténeteket (ugyebár az Alkonyat könyvek olvasása után jött a láz), a FTT ezidáig elkerült, bár több helyen emlegették a könyvsorozatot.
De igazság szerint furán jár az én agyam. Először az Alkonyatokat sem akartam elolvasni, mondván, hogy egy kupac tinédzser lelkesedik érte, akkor az nem nekem való, mint ahogy a szintén kupac tini által rajongott emo zene meg stílus sem az én világom, pedig millen népszerű! :D Aztán az akkoriban még intenzíven látogatott - azóta már meglehetősen elhanyagoltam, csak pár kedvenc fórumlakómmal tartom a kapcsolatot - Lumos fórumon az egyik leányzó ajánlására végül rászántam magam, és megnéztem a filmet, amitől kedvet kaptam az elolvasásához. Aztán találtam még pár kedvemre való vámpíros könyvsorozatot, mint pl. az éjszaka háza, vagy a trúblád, de ugyanolyan sokáig halogattam az Anita Blake könyveket, mint kezdetben az alkonyatot. Aztán mikor belevágtam, igazán tetszett, rá is kattantam a témára, és el is olvastam az összes Anitás kötetet, szerencsére akadt belőle nem kevés. :) Sőt, még képregény is, egy lelkes csapat megszerzi a netre felkerült angol nyelvű részeket, és átírja magyarra, nagyon szépen, igényesen, szóval le a kalappal előttük. (Ha valakit érdekel, és nem találja meg a neten, szívesen megadom az oldal elérhetőségét.) Nem vagyok egy nagy képregényfan, utoljára nagyjából szerintem a Bucó-Szetti-Tacsi, meg a Bobó és Góliát képregényeket olvastam, vagy 6-7 éves koromban, de ez tetszett. :D No de vissza a könyvekre.
Bár Anita Blake-et imádtam, az írónő másik sorozata, a Merry Gentry sorozat esetében szintén makacsul ellenálltam. Azértse! Micsoda baromság, hogy tündérek! Ez végképp nem nekem való - gondoltam naivan. Pedig dehogynem, mikor rászántam magam, ugyanúgy rákattantam, mint az Anitás sorozatra. :) Bár azt meg kell hagyni, hogy az AB könyvek 6. kötetétől, illetve a MG könyvek közül az összes nekem egy kicsit túl erotikus, és túl sokszor azt gondoltam, hogy ó, ne, már megint, azért maga a sztori és a karakterek nekem biza tetszettek. Megemlíteném még kedves T. barátom észrevételét, hogy az Anita Blake könyvekben őt speciel halálra idegesíti a sok divatleírás lépten-nyomon. Ki mit viselt, ő maga mibe öltözködött, meg amúgy is T. szerint kissé sok a leíró rész. Erre mondják, hogy ízlések és pofontok, engem speciel jobban idegesített, hogy ugyanazt a kifejezést, amit feltehetőleg poénosnak talált Hamilton néni, minden kötetben ellövi, sőt, van hogy többször is egy köteten belül. Most hirtelen csak az jutott eszembe, hogy feszt minden szex után "újra tanulnak lélegezni", de tudom, hogy nem csak ez volt ilyen. Mondanám, hogy lehet ez a fordító hibája is, de nem, az utolsó kötetek nem jelentek még meg magyarul, így angolul volt hozzájuk szerencsém. Ott is relearning how to breathe volt. :D No de annyi baj legyen, ettől függetlenül nyilván nem véletlen, hogy legalább kétésfélszer elolvastam a sorozatot egymásután. :) Na jó, az angol részeket csak egyszer, az csak akkor megy nekem, ha űz a kíváncsiság...
Miután ennyit locsogtam egyéb könyvekről, térjünk rá a Fekete Tőr Testvériségre.
A sztori szerint vannak ugyebár a vámpírok, akik a minden kötet elején megtalálható magyarázat szerint "A Homo sapienstől elkülönült faj tagja. A vámpíroknak vért kell inniuk, hogy élni tudjanak, ám az ebből nyert erő nem sokáig tart. Az átváltozást követően, amely általában húszas éveik közepén következik be, nem tudnak kimenni a napfényre, és rendszeresen kell vért inniuk valaki vénájából. Nem képesek egy harapással átváltoztatni az embereket vámpírrá, vagy azzal, hogy a vérüket isszák, ritka esetben azonban házasodhatnak velük. Képesek láthatatlanná válni, amikor akarnak. Ehhez azonban meg kell nyugodniuk, koncentrálni, és nem vihetnek magukkal semmi nehéz tárgyat. Ki tudják törölni az emberek emlékeit, feltéve, hogy rövid távú emlékekről van szó. Egyesek tudnak olvasni mások gondolataiban. Átlagéletkoruk néhány ezer év, egyes esetekben még ennél is több." Arra a leírás nem tér ki, de az embervér igen kevés energiához juttatja őket, sokkal jobb a vámpírvér, méghozzá ellenkező nemű vámpírból, ami általában önkéntes alapon megy náluk. A vámpírokat egy Őrző nevű csajszi tetemtette.
Az Őrzőre, mivel ő tud életet teremteni, roppant féltékeny az Omega, aki viszont maga a megtestesült gonoszság. Életet ugyan nem tud teremteni, viszont a halállal jól boldogul, az emberekből kiválogatja a legagresszívabb egyedeket, és élőhalottakat csinál belőlük, az úgynevezett alantasokat, akik az Alantasok Társaságába tömörülve azt a feladatot kapták, hogy kinyírják az összes vámpírt. Ezek ellen a lélektelen gyilkosok ellen védi a vámpír lakosságot a Fekete Tőr Testvériség, egy direkt harcosoknak kitenyésztett pasikból álló szervezet. Az elején nagyjából 7 pasi a tagja, asszem, de ez a kötetek során változik.
Ami kifejezetten tetszik a könyvben, hogy bár a sorozatban ugyanazok a szereplők, de a fókusz minden kötetben más "testvérre" esik, illetve a hozzájuk csapódó csajra. Először, pontosabban mikor a második kötetbe kezdtem, nem annyira tetszett, hogy miért is nem az első kötetben megismert párossal folytatódik, de aztán rájöttem, hogy nem is baj. Így meg lehet ismerni a többieket is, mi van a fejükben, mi motiválja őket, és persze minden kötet végére elkel egy-egy pasi a testvériségből. Nem feltétlenül totál happyend, mert az egyik párosnak sosem lehet gyereke, a másiknál a csaj meghal, és csak szellemként tér vissza a pasijához (persze így gyerekük nekik sem lehet), de azért ők boldogok. :D Kivéve az egyetlen olyan testvért, akinek már az elejétől fogva van nője, mert ő pont fordítva jár, az ő (terhes) feleségét később megölik sajna, ami annyira megrázza a pasit, hogy eltűnik, és ezidáig (6. kötet elejénél tartok) elő sem kerül.
A testvériség ügyes-bajos dolgai mellett bepillantást kapunk az alantasok életébe, általában a mindenkori főalantast (gyakorta változik a személye, mennek a hatalmi harcok feszt) és a közvetlen környezetét ismerhetjük meg, a terveiket, cseleiket, és néha az Omega egyik-másik húzását.
Természetesen egy idő után nyilvánvalóvá válik, ami persze a legelejétől fogva sejthető (de csak a 6. kötet legelején van leírva konkrétan), hogy az Omega az Őrző gonosz testvére. Van nekik valami apucikájuk is, de róla még csak pár utalás esett, bizonyára ő az isten, vagy nemtom. :)
Summázva: a vámpírkönyvek kedvelőinek, akik még nem olvasták a FTT-et, ajánlani tudom. Feltéve, ha elnézi az illető, hogy itt is akadnak erotikus részek, bár nem annyira kiélezve, mint Hamilton néninél.
És megjegyezném még azt is, legfőképpen magamnak, hogy ha egy könyv (vagy akár film) népszerű, az lehet azért is, mert jó... :D
2011. február 6., vasárnap
Aúúú! Ez fájt... Fájjon mán' kicsit nektek is! :D
Firkálta: Mikkamakka dátum: 21:53Vodka + jég = károsítja a vesét.
Rum + jég = károsítja a májat.
Whisky+ jég = károsítja a szívet.
Gin + jég = károsítja az agyat.
Ki hitte volna, hogy az a kurva JÉG tesz tönkre bennünket!?
Subscribe to:
Bejegyzések (Atom)
Saját blogos történetem
-
Öööööö...12 éve
Egy kis mese...
-
Letöltő linkek13 éve
Blogajánló - a kedvenceim
-
-
Dbyd DBOF5002 VS008 hónapja
-
-
-
24. fejezet10 éve
-
ZombiZ (új)11 éve
-
-
Fejtörés...12 éve
-
Hűha!13 éve
-
-
-
-
