Múlt hétvégén elcsattogtunk Bálinttal moziba. Eddig még sosem járt ilyen helyen, nem meglepő, gondolom, az ő korosztálya nem igazán a helyben megülős típus. Nagy kedvence mostanság a Bogyó és Babóca, azt olvassuk este lefekvés előtt, meg megvan a könyvekből készült rajzfilm-sorozat első DVD-je is. Most megjelent újabb 13 rajzfilmecske, egyelőre még csak a mozik vetítik, de majd nyilván az is dévédésül.
Szóval Bogyó és Babóca szimpatikusnak tűnt első mozizásra, alig hosszabb, mint egy óra, és még érdekli is a gyereket. Elmentünk az Allee-ba, mert ott épp jó időpontban adták. Mondtam ugyan Ropesznek, hogy ne menjünk be hamarabb a moziba, csak pont kezdésre, de lehurrogott, hogy ááá, annyit kibír a gyerek. Hááát, kicsit unta már magát, mire egyáltalán elkezdődött - kis késéssel - a vetítés, és akkor még ugyebár csak az ajánlók mentek. Annyiban volt értelme kicsit hamarabb bemenni, hogy így tudtunk szerezni Bálintnak (meg az ott lévő lurkók zömének) ülésmagasítót. Az egyik ottani dolgozó hurcolta be őket nagy tételben, miután remek példánkat követve az összes szülő reklamált érte.
Na, az ajánlóknál az agyam picit elszállt, ott ült egy teremnyi ember 3D szemüveg nélkül; mivel mese-vetítésre készültünk, hát rajzfilm-ajánlók mentek, de MINDEGYIK 3D-ben. Innentől persze az egész kép hótt homály volt, baromira zavart. Nem tudnának készíteni az ajánlókból 2D-s és 3D-s verziót is? Na mindegy.
A 13 meséből a hetedik-nyolcadik tájékán kezdett Bálint reklamálni, hogy ugyan menjünk már. Hja, ha nem unatkozott volna előtte 20 percet, lehet, hogy jobban bírta volna. Utálom, ha valaki felemlegeti, hogy én megmondtam, de én tényleg megmondtam előre! :D
A 11. mesének még lement a főcímdala (mert olyan értelmesen van megcsinálva a mozifilm is, hogy minden egyes mese előtt ott figyel ám a főcím!) aztán vetítés megszakadt, lámpák fölkapcsolódtak.
Egy darabig vártunk türelmesen, hogy bizti valami műszaki huba lehet, és majd folytatják, de nem. Aztán úgy döntöttünk, hogy Bálint már úgyis menni akart, akkor lépjünk. Pár percet még elvoltunk, rámolásztunk, a befalt nassok hulladékát zippeltük, visszaadtuk a gyerekre a cipőt :D, aztán feltápászkodtunk. A vetítés félbeszakadásától nagyjából 5-6 perc telhetett el.
Na, ekkor bedugta a képét az ajtón egy alkalmazott, hogy ugyan már miért nem hagyjuk el a termet, meg az épületet, merthogy bombariadó van. Hát nem szóltak? Hát nem!
Ahogy bandukoltunk kifelé, láttuk ám, hogy az összes többi moziterem már mind üres, rég kiürítették mindet. A bombus helyett az agyam detonált csaknem, hogy milyen hülyék dolgoznak ott. Oké, hogy nagy valószínűséggel kamu az egész bomba, pláne, hogy mint utóbb kiderült, előző nap is volt egy riadó, de akkor is! Minden termet értesítenek, hogy huss kifelé sebtiben, csak azt az egyet hagyják ki, amiben egy nagy csapatnyi óvodáskorú kisgyerek van?! Most nooooormálisak?

Bálint egyébként marhára élvezte, mert imádja a mentő-, tűzoltó-, rendőr- és miegyébautókat, és elég sok rendőrjárgány ácsorgott a parkolóból kifelé menet. :)
Az utolsó három mesét meg majd megnézzük, ha megjelenik a DVD...

Haj, de jó is volt ma ez a kis holdfogyatkozás! :) (Amúgy ezúton is köszi, Dzsoni, hogy szóltál róla! :D) Gondoltam, majd előszedem a kukkert, idén még szegénykét úgysem használtam, de majd most jól meglesem a Holdat! Csak azt az egyetlen aprócska dolgot felejtettem el, hogy kelet felől egy beépítetlen telek van mellettünk, melyre lassan egy komplett dzsungel kilombosodott az elmúlt években. Következésképpen Hold csajszi a lombozat mögül pont nem látszott. Ha fél tíz tájékán végigkocogván a nyelestelek kocsibeálló-részén, kimentem a kapun, és át az úton, a szemközti buszmegállóban remekül lehetett látni. Tekintetbe véve, hogy a miénk D.varsány legforgalmasabb utcája, inkább nem költöztem ki a távcsővel a buszmegállóba, még a végén elkapott volna a helyi kisebbség, hogy mit traffipaxozok az út szélén. :D Meg hát amúgy is, jönnek-mennek az autók, meg úgy konkrétan szerintem hülyének is néztek volna...
Felmerült bennem, hogy esetleg kikocoghatnék egy nagyobbacska füves placcra, de gyalogosan, a háromlábú tubussal a vállamon messze lett volna, a kocsival kiállni macerás és főként hangos, ráadásul a kutyasétáltatók kedvelt helye, következésképpen a sötétben hóttbiztos sz...ba léptem volna, szóval elvetettem.
Maradtam a reménynél, hogy Luna előbb felmászik a lombok fölé, mint kibújik a földárnyékból. Hogy ellenőrizzem, átlag 10 percenként elkocogtam a buszmegállóhoz, megnézni, merre jár. Kezemben a színházi látcsővel, mert egyéb távcső nincs ám itthon, vagy a látcső, vagy a teleszkóp, kettő között semmi. Igazán épületes látványság lehettem...
A veszettdús flórának "köszönhetően" csak 11 felé sikerült olyan helyet találni, ahol két falomb találkozásánál el lehetett kukucskálni, és látható volt a hold. Akkorra már vége is volt a teljes fogyatkozásnak, már kezdett előbukkanni a csücske. De azért elrongyoltam a teleszkópért, felállítottam, megkeresgéltem a holdat, oszt végre-valahára gyönyörködhettem.
Persze csak módjával. A szemem majd' kifolyt, mert persze a kapu előtt van az utcai lámpa, és maximum 10 méterre álltam tőle. A fény nemigen kedvez az ég leskelésénél. :S
Igenám, de hamarosan Luna elkezdett újfent bebújni a következő fa lombja mögé! Odébb vonultam a kertben, találtam is egy újabb helyet, ahonnan remek volt a rálátás a holdra, megest bekerestem a kukkerrel, hűdejó. Gondoltam, szólok Ropesznek, hogy ha van kedve, nézzen ő is bele, bejöttem a házba cca. fél percre. Mire visszaértem, elkezdett bepárásodni a kukker valamellik tükre (egyszer kipróbálom, mi van akkor, ha bennehagyom azt a páraelszívó tasakot, amit elcsomagoláskor szoktam beletenni. Vajon látnék tőle?), következésképpen növesztett még vagy 8-10 új krátert a holdra. Na, per nagyjából itt jött el az a pillanat, amikor feladtam, és bevonultam. Lunának eddigre már csak nagyjából a fele volt árnyékban, egyébként.
Persze nem csak a párás tükör, meg a lombozat bosszantott, hanem a hülye májusi cserebogarak is. Idén is elnézték a naptárat, és most rajzanak. Elfuserált egy lények, a természet megadta a lehetőséget, hogy repülni tudjanak, de jottányi tájékozódó képességet sem kaptak hozzá. Még jó, hogy kitinpáncélt szintén kaptak, anélkül igen hamar kiplöttyennének, ahogy mindennek nekimennek... :S
Viszont stelláriumozás közben találkoztam egy tök helyes kis izébizével, hivatalos kategóriáját tekintve gömbhalmaz, a neve M22. (Van neki katalógusszáma is, de mivel jóban vagyunk, én csak így Emhuszonkettőnek szólítom.) Borzasztóan érdekelne, hogy látnám-e őt az én kis tubusommal, meg hogy hogyan is tudnám megtalálni, mert hát nem olyan könnyű vele megtalálni a dolgokat. De nagyon szeretném megtalálni, mert úgy megtetszett. Majd mindjárt rákeresek a neten, hogy megtudok-e róla valamit... Na jó, nem mindjárt, majd holnap. Illetve ma, mert durván késő van. Vagy korán, nézőpont kérdése.
Háhá, Ropesz már majdnem két órája 33 éves lett! :D Hja, milyen kis fiatalka hozzám képest! :D Úgy egy órája fel is köszöntöttem, így legalább biztos én voltam az első... :)
Neked is jó éjszakát, Luna!

:D Remek zene! :D