Szándékosan nem írtam kritikát a címben, ugyanis sokan a kritika szót azonosítják a negatív kritika kifejezéssel, én pediglen nem negatívasat akarok írni. A Fekete Tőr Testvériségről.
Bár régóta olvasgatok mindenféle vámpírtörténeteket (ugyebár az Alkonyat könyvek olvasása után jött a láz), a FTT ezidáig elkerült, bár több helyen emlegették a könyvsorozatot.
De igazság szerint furán jár az én agyam. Először az Alkonyatokat sem akartam elolvasni, mondván, hogy egy kupac tinédzser lelkesedik érte, akkor az nem nekem való, mint ahogy a szintén kupac tini által rajongott emo zene meg stílus sem az én világom, pedig millen népszerű! :D Aztán az akkoriban még intenzíven látogatott - azóta már meglehetősen elhanyagoltam, csak pár kedvenc fórumlakómmal tartom a kapcsolatot - Lumos fórumon az egyik leányzó ajánlására végül rászántam magam, és megnéztem a filmet, amitől kedvet kaptam az elolvasásához. Aztán találtam még pár kedvemre való vámpíros könyvsorozatot, mint pl. az éjszaka háza, vagy a trúblád, de ugyanolyan sokáig halogattam az Anita Blake könyveket, mint kezdetben az alkonyatot. Aztán mikor belevágtam, igazán tetszett, rá is kattantam a témára, és el is olvastam az összes Anitás kötetet, szerencsére akadt belőle nem kevés. :) Sőt, még képregény is, egy lelkes csapat megszerzi a netre felkerült angol nyelvű részeket, és átírja magyarra, nagyon szépen, igényesen, szóval le a kalappal előttük. (Ha valakit érdekel, és nem találja meg a neten, szívesen megadom az oldal elérhetőségét.) Nem vagyok egy nagy képregényfan, utoljára nagyjából szerintem a Bucó-Szetti-Tacsi, meg a Bobó és Góliát képregényeket olvastam, vagy 6-7 éves koromban, de ez tetszett. :D No de vissza a könyvekre.
Bár Anita Blake-et imádtam, az írónő másik sorozata, a Merry Gentry sorozat esetében szintén makacsul ellenálltam. Azértse! Micsoda baromság, hogy tündérek! Ez végképp nem nekem való - gondoltam naivan. Pedig dehogynem, mikor rászántam magam, ugyanúgy rákattantam, mint az Anitás sorozatra. :) Bár azt meg kell hagyni, hogy az AB könyvek 6. kötetétől, illetve a MG könyvek közül az összes nekem egy kicsit túl erotikus, és túl sokszor azt gondoltam, hogy ó, ne, már megint, azért maga a sztori és a karakterek nekem biza tetszettek. Megemlíteném még kedves T. barátom észrevételét, hogy az Anita Blake könyvekben őt speciel halálra idegesíti a sok divatleírás lépten-nyomon. Ki mit viselt, ő maga mibe öltözködött, meg amúgy is T. szerint kissé sok a leíró rész. Erre mondják, hogy ízlések és pofontok, engem speciel jobban idegesített, hogy ugyanazt a kifejezést, amit feltehetőleg poénosnak talált Hamilton néni, minden kötetben ellövi, sőt, van hogy többször is egy köteten belül. Most hirtelen csak az jutott eszembe, hogy feszt minden szex után "újra tanulnak lélegezni", de tudom, hogy nem csak ez volt ilyen. Mondanám, hogy lehet ez a fordító hibája is, de nem, az utolsó kötetek nem jelentek még meg magyarul, így angolul volt hozzájuk szerencsém. Ott is relearning how to breathe volt. :D No de annyi baj legyen, ettől függetlenül nyilván nem véletlen, hogy legalább kétésfélszer elolvastam a sorozatot egymásután. :) Na jó, az angol részeket csak egyszer, az csak akkor megy nekem, ha űz a kíváncsiság...
Miután ennyit locsogtam egyéb könyvekről, térjünk rá a Fekete Tőr Testvériségre.
A sztori szerint vannak ugyebár a vámpírok, akik a minden kötet elején megtalálható magyarázat szerint "A Homo sapienstől elkülönült faj tagja. A vámpíroknak vért kell inniuk, hogy élni tudjanak, ám az ebből nyert erő nem sokáig tart. Az átváltozást követően, amely általában húszas éveik közepén következik be, nem tudnak kimenni a napfényre, és rendszeresen kell vért inniuk valaki vénájából. Nem képesek egy harapással átváltoztatni az embereket vámpírrá, vagy azzal, hogy a vérüket isszák, ritka esetben azonban házasodhatnak velük. Képesek láthatatlanná válni, amikor akarnak. Ehhez azonban meg kell nyugodniuk, koncentrálni, és nem vihetnek magukkal semmi nehéz tárgyat. Ki tudják törölni az emberek emlékeit, feltéve, hogy rövid távú emlékekről van szó. Egyesek tudnak olvasni mások gondolataiban. Átlagéletkoruk néhány ezer év, egyes esetekben még ennél is több." Arra a leírás nem tér ki, de az embervér igen kevés energiához juttatja őket, sokkal jobb a vámpírvér, méghozzá ellenkező nemű vámpírból, ami általában önkéntes alapon megy náluk. A vámpírokat egy Őrző nevű csajszi tetemtette.
Az Őrzőre, mivel ő tud életet teremteni, roppant féltékeny az Omega, aki viszont maga a megtestesült gonoszság. Életet ugyan nem tud teremteni, viszont a halállal jól boldogul, az emberekből kiválogatja a legagresszívabb egyedeket, és élőhalottakat csinál belőlük, az úgynevezett alantasokat, akik az Alantasok Társaságába tömörülve azt a feladatot kapták, hogy kinyírják az összes vámpírt. Ezek ellen a lélektelen gyilkosok ellen védi a vámpír lakosságot a Fekete Tőr Testvériség, egy direkt harcosoknak kitenyésztett pasikból álló szervezet. Az elején nagyjából 7 pasi a tagja, asszem, de ez a kötetek során változik.
Ami kifejezetten tetszik a könyvben, hogy bár a sorozatban ugyanazok a szereplők, de a fókusz minden kötetben más "testvérre" esik, illetve a hozzájuk csapódó csajra. Először, pontosabban mikor a második kötetbe kezdtem, nem annyira tetszett, hogy miért is nem az első kötetben megismert párossal folytatódik, de aztán rájöttem, hogy nem is baj. Így meg lehet ismerni a többieket is, mi van a fejükben, mi motiválja őket, és persze minden kötet végére elkel egy-egy pasi a testvériségből. Nem feltétlenül totál happyend, mert az egyik párosnak sosem lehet gyereke, a másiknál a csaj meghal, és csak szellemként tér vissza a pasijához (persze így gyerekük nekik sem lehet), de azért ők boldogok. :D Kivéve az egyetlen olyan testvért, akinek már az elejétől fogva van nője, mert ő pont fordítva jár, az ő (terhes) feleségét később megölik sajna, ami annyira megrázza a pasit, hogy eltűnik, és ezidáig (6. kötet elejénél tartok) elő sem kerül.
A testvériség ügyes-bajos dolgai mellett bepillantást kapunk az alantasok életébe, általában a mindenkori főalantast (gyakorta változik a személye, mennek a hatalmi harcok feszt) és a közvetlen környezetét ismerhetjük meg, a terveiket, cseleiket, és néha az Omega egyik-másik húzását.
Természetesen egy idő után nyilvánvalóvá válik, ami persze a legelejétől fogva sejthető (de csak a 6. kötet legelején van leírva konkrétan), hogy az Omega az Őrző gonosz testvére. Van nekik valami apucikájuk is, de róla még csak pár utalás esett, bizonyára ő az isten, vagy nemtom. :)
Summázva: a vámpírkönyvek kedvelőinek, akik még nem olvasták a FTT-et, ajánlani tudom. Feltéve, ha elnézi az illető, hogy itt is akadnak erotikus részek, bár nem annyira kiélezve, mint Hamilton néninél.
És megjegyezném még azt is, legfőképpen magamnak, hogy ha egy könyv (vagy akár film) népszerű, az lehet azért is, mert jó... :D
Bár régóta olvasgatok mindenféle vámpírtörténeteket (ugyebár az Alkonyat könyvek olvasása után jött a láz), a FTT ezidáig elkerült, bár több helyen emlegették a könyvsorozatot.
De igazság szerint furán jár az én agyam. Először az Alkonyatokat sem akartam elolvasni, mondván, hogy egy kupac tinédzser lelkesedik érte, akkor az nem nekem való, mint ahogy a szintén kupac tini által rajongott emo zene meg stílus sem az én világom, pedig millen népszerű! :D Aztán az akkoriban még intenzíven látogatott - azóta már meglehetősen elhanyagoltam, csak pár kedvenc fórumlakómmal tartom a kapcsolatot - Lumos fórumon az egyik leányzó ajánlására végül rászántam magam, és megnéztem a filmet, amitől kedvet kaptam az elolvasásához. Aztán találtam még pár kedvemre való vámpíros könyvsorozatot, mint pl. az éjszaka háza, vagy a trúblád, de ugyanolyan sokáig halogattam az Anita Blake könyveket, mint kezdetben az alkonyatot. Aztán mikor belevágtam, igazán tetszett, rá is kattantam a témára, és el is olvastam az összes Anitás kötetet, szerencsére akadt belőle nem kevés. :) Sőt, még képregény is, egy lelkes csapat megszerzi a netre felkerült angol nyelvű részeket, és átírja magyarra, nagyon szépen, igényesen, szóval le a kalappal előttük. (Ha valakit érdekel, és nem találja meg a neten, szívesen megadom az oldal elérhetőségét.) Nem vagyok egy nagy képregényfan, utoljára nagyjából szerintem a Bucó-Szetti-Tacsi, meg a Bobó és Góliát képregényeket olvastam, vagy 6-7 éves koromban, de ez tetszett. :D No de vissza a könyvekre.
Bár Anita Blake-et imádtam, az írónő másik sorozata, a Merry Gentry sorozat esetében szintén makacsul ellenálltam. Azértse! Micsoda baromság, hogy tündérek! Ez végképp nem nekem való - gondoltam naivan. Pedig dehogynem, mikor rászántam magam, ugyanúgy rákattantam, mint az Anitás sorozatra. :) Bár azt meg kell hagyni, hogy az AB könyvek 6. kötetétől, illetve a MG könyvek közül az összes nekem egy kicsit túl erotikus, és túl sokszor azt gondoltam, hogy ó, ne, már megint, azért maga a sztori és a karakterek nekem biza tetszettek. Megemlíteném még kedves T. barátom észrevételét, hogy az Anita Blake könyvekben őt speciel halálra idegesíti a sok divatleírás lépten-nyomon. Ki mit viselt, ő maga mibe öltözködött, meg amúgy is T. szerint kissé sok a leíró rész. Erre mondják, hogy ízlések és pofontok, engem speciel jobban idegesített, hogy ugyanazt a kifejezést, amit feltehetőleg poénosnak talált Hamilton néni, minden kötetben ellövi, sőt, van hogy többször is egy köteten belül. Most hirtelen csak az jutott eszembe, hogy feszt minden szex után "újra tanulnak lélegezni", de tudom, hogy nem csak ez volt ilyen. Mondanám, hogy lehet ez a fordító hibája is, de nem, az utolsó kötetek nem jelentek még meg magyarul, így angolul volt hozzájuk szerencsém. Ott is relearning how to breathe volt. :D No de annyi baj legyen, ettől függetlenül nyilván nem véletlen, hogy legalább kétésfélszer elolvastam a sorozatot egymásután. :) Na jó, az angol részeket csak egyszer, az csak akkor megy nekem, ha űz a kíváncsiság...
Miután ennyit locsogtam egyéb könyvekről, térjünk rá a Fekete Tőr Testvériségre.
A sztori szerint vannak ugyebár a vámpírok, akik a minden kötet elején megtalálható magyarázat szerint "A Homo sapienstől elkülönült faj tagja. A vámpíroknak vért kell inniuk, hogy élni tudjanak, ám az ebből nyert erő nem sokáig tart. Az átváltozást követően, amely általában húszas éveik közepén következik be, nem tudnak kimenni a napfényre, és rendszeresen kell vért inniuk valaki vénájából. Nem képesek egy harapással átváltoztatni az embereket vámpírrá, vagy azzal, hogy a vérüket isszák, ritka esetben azonban házasodhatnak velük. Képesek láthatatlanná válni, amikor akarnak. Ehhez azonban meg kell nyugodniuk, koncentrálni, és nem vihetnek magukkal semmi nehéz tárgyat. Ki tudják törölni az emberek emlékeit, feltéve, hogy rövid távú emlékekről van szó. Egyesek tudnak olvasni mások gondolataiban. Átlagéletkoruk néhány ezer év, egyes esetekben még ennél is több." Arra a leírás nem tér ki, de az embervér igen kevés energiához juttatja őket, sokkal jobb a vámpírvér, méghozzá ellenkező nemű vámpírból, ami általában önkéntes alapon megy náluk. A vámpírokat egy Őrző nevű csajszi tetemtette.
Az Őrzőre, mivel ő tud életet teremteni, roppant féltékeny az Omega, aki viszont maga a megtestesült gonoszság. Életet ugyan nem tud teremteni, viszont a halállal jól boldogul, az emberekből kiválogatja a legagresszívabb egyedeket, és élőhalottakat csinál belőlük, az úgynevezett alantasokat, akik az Alantasok Társaságába tömörülve azt a feladatot kapták, hogy kinyírják az összes vámpírt. Ezek ellen a lélektelen gyilkosok ellen védi a vámpír lakosságot a Fekete Tőr Testvériség, egy direkt harcosoknak kitenyésztett pasikból álló szervezet. Az elején nagyjából 7 pasi a tagja, asszem, de ez a kötetek során változik.
Ami kifejezetten tetszik a könyvben, hogy bár a sorozatban ugyanazok a szereplők, de a fókusz minden kötetben más "testvérre" esik, illetve a hozzájuk csapódó csajra. Először, pontosabban mikor a második kötetbe kezdtem, nem annyira tetszett, hogy miért is nem az első kötetben megismert párossal folytatódik, de aztán rájöttem, hogy nem is baj. Így meg lehet ismerni a többieket is, mi van a fejükben, mi motiválja őket, és persze minden kötet végére elkel egy-egy pasi a testvériségből. Nem feltétlenül totál happyend, mert az egyik párosnak sosem lehet gyereke, a másiknál a csaj meghal, és csak szellemként tér vissza a pasijához (persze így gyerekük nekik sem lehet), de azért ők boldogok. :D Kivéve az egyetlen olyan testvért, akinek már az elejétől fogva van nője, mert ő pont fordítva jár, az ő (terhes) feleségét később megölik sajna, ami annyira megrázza a pasit, hogy eltűnik, és ezidáig (6. kötet elejénél tartok) elő sem kerül.
A testvériség ügyes-bajos dolgai mellett bepillantást kapunk az alantasok életébe, általában a mindenkori főalantast (gyakorta változik a személye, mennek a hatalmi harcok feszt) és a közvetlen környezetét ismerhetjük meg, a terveiket, cseleiket, és néha az Omega egyik-másik húzását.
Természetesen egy idő után nyilvánvalóvá válik, ami persze a legelejétől fogva sejthető (de csak a 6. kötet legelején van leírva konkrétan), hogy az Omega az Őrző gonosz testvére. Van nekik valami apucikájuk is, de róla még csak pár utalás esett, bizonyára ő az isten, vagy nemtom. :)
Summázva: a vámpírkönyvek kedvelőinek, akik még nem olvasták a FTT-et, ajánlani tudom. Feltéve, ha elnézi az illető, hogy itt is akadnak erotikus részek, bár nem annyira kiélezve, mint Hamilton néninél.
És megjegyezném még azt is, legfőképpen magamnak, hogy ha egy könyv (vagy akár film) népszerű, az lehet azért is, mert jó... :D
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése