Múlt hétvégén elcsattogtunk Bálinttal moziba. Eddig még sosem járt ilyen helyen, nem meglepő, gondolom, az ő korosztálya nem igazán a helyben megülős típus. Nagy kedvence mostanság a Bogyó és Babóca, azt olvassuk este lefekvés előtt, meg megvan a könyvekből készült rajzfilm-sorozat első DVD-je is. Most megjelent újabb 13 rajzfilmecske, egyelőre még csak a mozik vetítik, de majd nyilván az is dévédésül.
Szóval Bogyó és Babóca szimpatikusnak tűnt első mozizásra, alig hosszabb, mint egy óra, és még érdekli is a gyereket. Elmentünk az Allee-ba, mert ott épp jó időpontban adták. Mondtam ugyan Ropesznek, hogy ne menjünk be hamarabb a moziba, csak pont kezdésre, de lehurrogott, hogy ááá, annyit kibír a gyerek. Hááát, kicsit unta már magát, mire egyáltalán elkezdődött - kis késéssel - a vetítés, és akkor még ugyebár csak az ajánlók mentek. Annyiban volt értelme kicsit hamarabb bemenni, hogy így tudtunk szerezni Bálintnak (meg az ott lévő lurkók zömének) ülésmagasítót. Az egyik ottani dolgozó hurcolta be őket nagy tételben, miután remek példánkat követve az összes szülő reklamált érte.
Na, az ajánlóknál az agyam picit elszállt, ott ült egy teremnyi ember 3D szemüveg nélkül; mivel mese-vetítésre készültünk, hát rajzfilm-ajánlók mentek, de MINDEGYIK 3D-ben. Innentől persze az egész kép hótt homály volt, baromira zavart. Nem tudnának készíteni az ajánlókból 2D-s és 3D-s verziót is? Na mindegy.
A 13 meséből a hetedik-nyolcadik tájékán kezdett Bálint reklamálni, hogy ugyan menjünk már. Hja, ha nem unatkozott volna előtte 20 percet, lehet, hogy jobban bírta volna. Utálom, ha valaki felemlegeti, hogy én megmondtam, de én tényleg megmondtam előre! :D
A 11. mesének még lement a főcímdala (mert olyan értelmesen van megcsinálva a mozifilm is, hogy minden egyes mese előtt ott figyel ám a főcím!) aztán vetítés megszakadt, lámpák fölkapcsolódtak.
Egy darabig vártunk türelmesen, hogy bizti valami műszaki huba lehet, és majd folytatják, de nem. Aztán úgy döntöttünk, hogy Bálint már úgyis menni akart, akkor lépjünk. Pár percet még elvoltunk, rámolásztunk, a befalt nassok hulladékát zippeltük, visszaadtuk a gyerekre a cipőt :D, aztán feltápászkodtunk. A vetítés félbeszakadásától nagyjából 5-6 perc telhetett el.
Na, ekkor bedugta a képét az ajtón egy alkalmazott, hogy ugyan már miért nem hagyjuk el a termet, meg az épületet, merthogy bombariadó van. Hát nem szóltak? Hát nem!
Ahogy bandukoltunk kifelé, láttuk ám, hogy az összes többi moziterem már mind üres, rég kiürítették mindet. A bombus helyett az agyam detonált csaknem, hogy milyen hülyék dolgoznak ott. Oké, hogy nagy valószínűséggel kamu az egész bomba, pláne, hogy mint utóbb kiderült, előző nap is volt egy riadó, de akkor is! Minden termet értesítenek, hogy huss kifelé sebtiben, csak azt az egyet hagyják ki, amiben egy nagy csapatnyi óvodáskorú kisgyerek van?! Most nooooormálisak?
Bálint egyébként marhára élvezte, mert imádja a mentő-, tűzoltó-, rendőr- és miegyébautókat, és elég sok rendőrjárgány ácsorgott a parkolóból kifelé menet. :)
Az utolsó három mesét meg majd megnézzük, ha megjelenik a DVD...
Szóval Bogyó és Babóca szimpatikusnak tűnt első mozizásra, alig hosszabb, mint egy óra, és még érdekli is a gyereket. Elmentünk az Allee-ba, mert ott épp jó időpontban adták. Mondtam ugyan Ropesznek, hogy ne menjünk be hamarabb a moziba, csak pont kezdésre, de lehurrogott, hogy ááá, annyit kibír a gyerek. Hááát, kicsit unta már magát, mire egyáltalán elkezdődött - kis késéssel - a vetítés, és akkor még ugyebár csak az ajánlók mentek. Annyiban volt értelme kicsit hamarabb bemenni, hogy így tudtunk szerezni Bálintnak (meg az ott lévő lurkók zömének) ülésmagasítót. Az egyik ottani dolgozó hurcolta be őket nagy tételben, miután remek példánkat követve az összes szülő reklamált érte.
Na, az ajánlóknál az agyam picit elszállt, ott ült egy teremnyi ember 3D szemüveg nélkül; mivel mese-vetítésre készültünk, hát rajzfilm-ajánlók mentek, de MINDEGYIK 3D-ben. Innentől persze az egész kép hótt homály volt, baromira zavart. Nem tudnának készíteni az ajánlókból 2D-s és 3D-s verziót is? Na mindegy.
A 13 meséből a hetedik-nyolcadik tájékán kezdett Bálint reklamálni, hogy ugyan menjünk már. Hja, ha nem unatkozott volna előtte 20 percet, lehet, hogy jobban bírta volna. Utálom, ha valaki felemlegeti, hogy én megmondtam, de én tényleg megmondtam előre! :D
A 11. mesének még lement a főcímdala (mert olyan értelmesen van megcsinálva a mozifilm is, hogy minden egyes mese előtt ott figyel ám a főcím!) aztán vetítés megszakadt, lámpák fölkapcsolódtak.
Egy darabig vártunk türelmesen, hogy bizti valami műszaki huba lehet, és majd folytatják, de nem. Aztán úgy döntöttünk, hogy Bálint már úgyis menni akart, akkor lépjünk. Pár percet még elvoltunk, rámolásztunk, a befalt nassok hulladékát zippeltük, visszaadtuk a gyerekre a cipőt :D, aztán feltápászkodtunk. A vetítés félbeszakadásától nagyjából 5-6 perc telhetett el.
Na, ekkor bedugta a képét az ajtón egy alkalmazott, hogy ugyan már miért nem hagyjuk el a termet, meg az épületet, merthogy bombariadó van. Hát nem szóltak? Hát nem!
Ahogy bandukoltunk kifelé, láttuk ám, hogy az összes többi moziterem már mind üres, rég kiürítették mindet. A bombus helyett az agyam detonált csaknem, hogy milyen hülyék dolgoznak ott. Oké, hogy nagy valószínűséggel kamu az egész bomba, pláne, hogy mint utóbb kiderült, előző nap is volt egy riadó, de akkor is! Minden termet értesítenek, hogy huss kifelé sebtiben, csak azt az egyet hagyják ki, amiben egy nagy csapatnyi óvodáskorú kisgyerek van?! Most nooooormálisak?
Bálint egyébként marhára élvezte, mert imádja a mentő-, tűzoltó-, rendőr- és miegyébautókat, és elég sok rendőrjárgány ácsorgott a parkolóból kifelé menet. :)
Az utolsó három mesét meg majd megnézzük, ha megjelenik a DVD...
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése