Hold és kórosság :)

Haj, de jó is volt ma ez a kis holdfogyatkozás! :) (Amúgy ezúton is köszi, Dzsoni, hogy szóltál róla! :D) Gondoltam, majd előszedem a kukkert, idén még szegénykét úgysem használtam, de majd most jól meglesem a Holdat! Csak azt az egyetlen aprócska dolgot felejtettem el, hogy kelet felől egy beépítetlen telek van mellettünk, melyre lassan egy komplett dzsungel kilombosodott az elmúlt években. Következésképpen Hold csajszi a lombozat mögül pont nem látszott. Ha fél tíz tájékán végigkocogván a nyelestelek kocsibeálló-részén, kimentem a kapun, és át az úton, a szemközti buszmegállóban remekül lehetett látni. Tekintetbe véve, hogy a miénk D.varsány legforgalmasabb utcája, inkább nem költöztem ki a távcsővel a buszmegállóba, még a végén elkapott volna a helyi kisebbség, hogy mit traffipaxozok az út szélén. :D Meg hát amúgy is, jönnek-mennek az autók, meg úgy konkrétan szerintem hülyének is néztek volna...
Felmerült bennem, hogy esetleg kikocoghatnék egy nagyobbacska füves placcra, de gyalogosan, a háromlábú tubussal a vállamon messze lett volna, a kocsival kiállni macerás és főként hangos, ráadásul a kutyasétáltatók kedvelt helye, következésképpen a sötétben hóttbiztos sz...ba léptem volna, szóval elvetettem.
Maradtam a reménynél, hogy Luna előbb felmászik a lombok fölé, mint kibújik a földárnyékból. Hogy ellenőrizzem, átlag 10 percenként elkocogtam a buszmegállóhoz, megnézni, merre jár. Kezemben a színházi látcsővel, mert egyéb távcső nincs ám itthon, vagy a látcső, vagy a teleszkóp, kettő között semmi. Igazán épületes látványság lehettem...
A veszettdús flórának "köszönhetően" csak 11 felé sikerült olyan helyet találni, ahol két falomb találkozásánál el lehetett kukucskálni, és látható volt a hold. Akkorra már vége is volt a teljes fogyatkozásnak, már kezdett előbukkanni a csücske. De azért elrongyoltam a teleszkópért, felállítottam, megkeresgéltem a holdat, oszt végre-valahára gyönyörködhettem.
Persze csak módjával. A szemem majd' kifolyt, mert persze a kapu előtt van az utcai lámpa, és maximum 10 méterre álltam tőle. A fény nemigen kedvez az ég leskelésénél. :S
Igenám, de hamarosan Luna elkezdett újfent bebújni a következő fa lombja mögé! Odébb vonultam a kertben, találtam is egy újabb helyet, ahonnan remek volt a rálátás a holdra, megest bekerestem a kukkerrel, hűdejó. Gondoltam, szólok Ropesznek, hogy ha van kedve, nézzen ő is bele, bejöttem a házba cca. fél percre. Mire visszaértem, elkezdett bepárásodni a kukker valamellik tükre (egyszer kipróbálom, mi van akkor, ha bennehagyom azt a páraelszívó tasakot, amit elcsomagoláskor szoktam beletenni. Vajon látnék tőle?), következésképpen növesztett még vagy 8-10 új krátert a holdra. Na, per nagyjából itt jött el az a pillanat, amikor feladtam, és bevonultam. Lunának eddigre már csak nagyjából a fele volt árnyékban, egyébként.
Persze nem csak a párás tükör, meg a lombozat bosszantott, hanem a hülye májusi cserebogarak is. Idén is elnézték a naptárat, és most rajzanak. Elfuserált egy lények, a természet megadta a lehetőséget, hogy repülni tudjanak, de jottányi tájékozódó képességet sem kaptak hozzá. Még jó, hogy kitinpáncélt szintén kaptak, anélkül igen hamar kiplöttyennének, ahogy mindennek nekimennek... :S
Viszont stelláriumozás közben találkoztam egy tök helyes kis izébizével, hivatalos kategóriáját tekintve gömbhalmaz, a neve M22. (Van neki katalógusszáma is, de mivel jóban vagyunk, én csak így Emhuszonkettőnek szólítom.) Borzasztóan érdekelne, hogy látnám-e őt az én kis tubusommal, meg hogy hogyan is tudnám megtalálni, mert hát nem olyan könnyű vele megtalálni a dolgokat. De nagyon szeretném megtalálni, mert úgy megtetszett. Majd mindjárt rákeresek a neten, hogy megtudok-e róla valamit... Na jó, nem mindjárt, majd holnap. Illetve ma, mert durván késő van. Vagy korán, nézőpont kérdése.
Háhá, Ropesz már majdnem két órája 33 éves lett! :D Hja, milyen kis fiatalka hozzám képest! :D Úgy egy órája fel is köszöntöttem, így legalább biztos én voltam az első... :)
Neked is jó éjszakát, Luna!