2011. január 21., péntek

Láttam/elolvastam és megtaláltam a negyediket... :)

Jelentem, megtaláltam a negyedik olyan film-könyv párost, ahol a film jobban sikerült, mint a könyv. Harcos olvasáspárti vagyok, úgyhogy ez részemről nem kis szó. :) Nem mondom, hogy nem számít, hogy melyik verzióhoz volt előbb szerencsém...

Az első az Átkozott boszorkák volt. Imádtam a filmet, süldő lány korom óta. Sandra Bullock egyébként is kedvenc színésznőim egyike, ráadásul a történet is nagyon tetszett. Kedvenc filmjeim között előkelő helyen szerepel. Nagyon szerettem volna megszerezni DVD-n, de akkoriban sehol nem lehetett kapni, mert épp megszűnt a magyarországi forgalmazhatósága. :S Közeledett valami ünnep, név- vagy szülinap, és én drága férjecském be akarta szerezni, de neki sem sikerült, viszont találkozott a könyv-verzióval. Maximálisan sikerült meglepnie, mondhatom. :D
Aztán elkezdtem olvasni, és csak néztem és bőszültem, hogy hát mi ez a történet, hiszen ez a két sztori köszönő viszonyban sincs egymással! :) Eleve a boszik nem is igazán boszik, na jó, a nagynénikék kicsit csintalankodnak néha, de Gilian és Sally egyáltalán semmit nem boszizik. Utóbb nem bántam meg, hogy elolvastam, de inkább úgy tekintek rá, mintha újabb háttérinformációkat tudtam volna meg a film történetéhez, nem pedig úgy, hogy a könyv története az igazi. Hajlamos vagyok a kedvenc könyveimet többször elolvasni, de erre azóta sem kerítettem sort, bár lassan érik a gondolat...

A második a Szoba kilátással. Ebben az esetben is a filmet ismertem meg előbb, szintén kedvenc filmjeim egyike. Ha valaki nem ismeri, ez egy kosztümös film az ifjú Helena Bonham Carter főszereplésével, ahol egy fiatal vidéki lánynak választania kell a gazdag, művelt, ám beképzelt és unalmas vőlegénye, vagy a szegény, de szintén művelt, továbbá zabolátlan és szenvedélyes fiú között, akivel olaszországi utazása során ismerkedik meg, majd a sors keze csaknem a lány szomszédságába veti a fiút.
Láttam egy onlány könyvárudában, és gondoltam, elolvasom, biztos ez is sokkal jobb lesz, mint a film, mint a legtöbb film esetében. Ráadásul akciós volt, az eredeti ár negyedéért árulták, postaköltséggel együtt is olcsóbb volt, mint eredetileg, hát gondoltam, a hülyének is megéri, hát még nekem! :)
Hát annyira nem érte meg. Sajnos meglehetősen csalódtam benne, a könyvben túl realisztikusan bemutatták a szereplők hátterét, ami sajna inkább lelombozó volt. Hát kit érdekel, hogy a lány családja eléggé felkapaszkodott, mondjuk alsó középosztálybeli, és anyja feszt behúzva tartja a függönyt a szobában, hogy az ablakon besütő nap ne szíjjjja ki a bútorok színét? :S Megvallom, én szívesebben éltem volna e nélkül az infó nélkül. :)

A harmadik a Vámpírnaplók. Elkezdtem olvasni a könyvet, és circa két fejezet után letettem, mert halálra idegesített, hogy Elena egy felszínes, önző kis picsa, idegesítettek a megnyilvánulásai, meg a sekélyes belső monológjai. Aztán elkezdtem nézni a sorozatot, mikor elkezdték adni a tévében. Na, az már tetszett, Elena sokkal jobb fej volt, komolyabb, érettebb, és nem szőke! :D És sitty-sutty rákattantam a sorozatra. Olyannyira, hogy egy idő után képtelen voltam várni az újabb részekre, inkább megnéztem a neten feliratosan. :)
Aztán kedves viruális barátommal emileztünk a témáról, és ő azt mondta, hogy csak az eleje annyira gáz a könyvnek, később jobb lesz. Bízom az ítéletében, így újra megpróbálkoztam a könyvvel, de továbbra is csak idegesített, ráadásul hozzácsapódott még a nemszeretem listához, hogy nem volt Jeremy, aki szerintem tök jó fej, hanem helyette volt egy kicsi húga Elenának, meg a nagynénje sem volt olyan jó fej, még a neve sem stimmelt. De azért hősiesen kitartottam, olvastam tovább, mert T. megígérte, hogy később jobb lesz. :D Jobb is lett, bár az első kötet nem tartozik a kedvenceim közé, soha nem is fog. A későbbiek már jobban bejöttek, kivéve talán a negyedik részt, ami nem Elena szemszögéből íródott. Mindenesetre annyira belelendültem, hogy bár csak az első két kötetet sikerült magyarul megszereznem (csak aztán jelent meg magyarul a harmadik), a többit is elolvastam, angolul megszereztem a neten. :) Meg kell hogy mondjam, hogy a későbbi részek sokkkkkkal jobbak, mint az eleje. :)
Utóbb már persze azt is megértettem, hogy Elena azért olyan felszínes és önző liba az elején, hogy legyen alkalma jellemfejlődni, mert ugyebár a jó regény az okosok szerint arról ismerxik meg, hogy a karakterek fejlődnek a történet során. Hát itt volt honnan karakterfejlődni, a béka feneke alól. :D De ettől függetlenül még mindig sokkal jobban tetszik a sorozat, mint a könyv teszemazt első két kötete, bár itt is baromi nagy az eltérés a kettő között. Ez persze még nem jelentene semmit, hiszen a trúbládoknál is a sorozatban csak lestem, hogy honnan a francból szedték a cselekményt, mert a könyvekből tutira nem, onnan maximum a szereplőket vették, de ott határozottan a könyv tetszik jobban.

És most, negyedikként befutott a Csillagpor. Itt is a filmet láttam először, a könyvre csak azután lettem kíváncsi, mert úgy véltem, biztos több infót megtudhatok, mint a filmből. Meg is tudtam, abban nem is volt hiba. De másban azért akadt.
Ott van az érzelmi szál. A filmben szépen figyelemmel lehetett kísérni, ahogy kialakul a láááv a fiú és a lány között, fokozatosan, apránként. A könyvben meg a csillaglány közli a sráccal, hogy utálja, aztán hipp-hopp átugrunk pár hetet, a fiú hazaér, és míg a lány vár rá, egyszercsak szereti. Na hurrá. A fiú meg rohan a másik nőhöz, aztán egyszercsak mégsem szereti, hanem visszamegy a csillaglányhoz.
Aztán a befejezés. Milyen heppiend az, ahol boldogan élnek, míg a pasi meg nem hal, de a csaj azután is él, örökké. Hagyjuk már... A filmben tisztességes hálivúdi boldogságos-mindenkinekjós befejezés sikeredett.
Az is igen érzékenyen érintett, hogy a film legjobb fej szereplőjét, a kalózkapitányt sehol sem találtam. Volt helyette egy hajóskapitány, aki ugyan igazán rendes, meg kedves, de csak egy halvány kis mellékszereplő. A Robert de Niro által formált Shakespeare kapitány egy igazi nagy arc, bár azt mondjuk nem vágtam, hogy miért is kellett átkeresztelni Shakespeare-re.
Amit meg végképp nem vágtam, hogy minek is kellett belekeverni az ún. Kastély Szövetséget, amiről mindössze vagy öt mondat hangzik el az egész könyvben, se eleje, se vége, csak lóg ott, még csak nem is elvarratlan szál, hanem csak úgy befűzött, de egyet sem öltöttek vele. :) Meg mi az az Unseeli udvar, aminek a hatalmát megdöntötték, és ami 1 azaz egyetlen mondatban szerepel. Tudom, mi az az Unseeli, de baromira nem ebből a könyvből, mert itt csak egy odavetett szó. Ja, és ott van Lady Una, akit csecsemőkorában raboltak el. Akkor honnan is emlékszik rá, hogy ő Lady Una? Ha még kisgyerekkor szerepelne, de egy csecsemő, azaz mondjuk egy max. egy éves babuc honnan emlékezne részletekre? Meg mit kezdett az őt szolgának elraboló boszi egy karonülővel, legfeljebb totyogóval? Büfiztette? Baromság.
De végülis ezt sem bántam meg, hogy elolvastam, mert ugyanakkor sok szereplőről illetve egész Tündeföldről megtudtam temérdek érdekes háttérinformációt. De a film mégiscsak jobban tetszett. Ritkaság... :)

1 megjegyzés:

b.m.grapes írta...

Az Átkozott boszorkák nekem is nagyon tetszett filmen, na de amit írtál... eszembe se fog jutni elolvasni.
A Vámpírnaplókat a harmadik rész végéig abszolváltam, igaz, nem tudom elmondani, miről szólt :D
Nem tudom, miért kell egy karakternek feltétlenül fejlődni :/ miért nem elég, ha csak megtanul valami újat.
A Csillagporral kapcsolatban meg a számból vetted ki a szót. Szerelmi szál...áááá... kapitány sehol, viszont volt az a tuskó manó, emlékszel? vagy nem hagyott mély nyomokat :D